Ázsiai szerzetes vagy jóga egy csípőkötésben, keresztezett lábakkal ülve, mély koncentrációban? Valójában a meditáció művészetét évezredek óta csiszolják Kelet- és Délkelet-Ázsia templomaiban, barlangjaiban és kolostorokban, ám szerencsére az elmúlt száz évben fokozatosan behatolt a Nyugatra. A meditáció jelen van - bár nem olyan észrevehetően és kissé más formában - a judeo-keresztény hagyományban. Tudta például, hogy a Biblia sok próféta meditált? Vagy hogy Jézus meditált, amikor negyven napra távozott a sivatagba?
A meditáció ősi őseinkhez köti bennünket, akik a természettel való boldog unióban éltek. Mivel a meditáció magában foglalja a gondolkodás és a cselekvés átlépését az önmagává válásba, távoli őseink jelentős előnnyel rendelkeztek velünk szemben: életük egyszerűbb volt, gondolkodásuk holisztikusabb, a természettel és az isteni kapcsolattal való kapcsolat sokkal erősebb.
Természetesen akkor is meditálhat, ha nem fogalmaz meg annak gyökereit és eredetét, de a történelem ismerete a meditációt egy adott történelmi és szellemi környezetbe helyezi. Ezért készítsünk rövid áttekintést a meditáció, mint spirituális gyakorlat fejlődéséről a világ különböző részein.
A sámánok az első nagyszerű meditátorok
Már jóval a buddha és az indiai jógik ideje alatt a sámánok a világ primitív kultúráiban meditációs gyakorlatokat alkalmaztak a megváltozott tudat állapotára való áttéréshez, amelyet transznak hívnak. Koncentrálva a tudatot ritmikus dobolással, monoton varázslatokkal, egyszerű, ismétlődő táncmozgásokkal és hallucinogén növényekkel, a sámán elhagyta testhéját és elindult a "szellemek világába". Itt megismerték az isteni bölcsességet, megszerezték a betegségek és mágikus hatalom gyógyításának képességét, és áldást kaptak törzsük számára.
A több mint 15 ezer éves sziklarajzokon a földön elterjedt figurák láthatók. A tudósok úgy vélik, hogy ezek az ábrák sámánokat ábrázolnak, akik transzállapotban vannak és varázslatot dobtak a mennyei erőkre, hogy elküldjék a sikeres vadászat törzsét. Más, körülbelül ugyanabból az időből származó sziklafestmények állattá vált sámánokat ábrázolnak - ez a gyakorlat a mai napig fennmarad a világ egyes részein. Sámánok és mai követõik nem kételkednek abban, hogy az ilyen átalakulások és a megváltozott tudatosság állapotaiba való hagyás valóban lehetséges.
A vadászatból és az összegyűjtésről az ülő gazdálkodásra való áttérés során a sámánizmus hanyatlásba esett, de a sámánok ma is továbbra is gyógyítókként, útmutatókként szolgálnak az életben élő halottak számára, valamint közvetítik az embereket és a szellemeket. Az utóbbi években, a Carlos Castaneda, Michael Harner és Joseph Campbell megjelenésének köszönhetően, a nyugati civilizáció egyre inkább érdeklődést mutatott a sámánizmus iránt - és néhányan valódi sámánokká is váltak.
A meditáció indiai gyökerei
A meditáció legmélyebb gyökerei Indiában vannak, ahol több mint ötezer éven keresztül az úgynevezett sadhu (vándorló szentek, férfiak és nők) és a jógák ápolják - egyik vagy másik formában - a meditációs gyakorlatokat. India bebizonyította, hogy nagyon termékeny talaj a meditációs művészet virágzásához és terjesztéséhez mind a keleti, mind a nyugati irányban.
Már India legkorábbi szentírásaiban, a Védában, ahol nem említik a meditációt, utalások találhatók arra a tényre, hogy a védikus papok szertartásokat és rituálokat végeztek, és az istenekhez kántálták. Mindez hihetetlen koncentrációt igényelt. Idővel ezek a rituálék, rituálék és éneklések az imádságos meditáció egyik formájává váltak, amely magában foglalta a légzés irányítását és az isteni teljes koncentrálódását. Minél mélyebben a védikus papok imádkoztak, annál jobban megértették, hogy a hívő és a hit tárgya, az ember léte és az Isten léte ugyanaz. Ez a figyelemre méltó felfedezés évszázadok óta inspirálta és irányította a lelki kinyilatkoztatás keresőit.
India három legismertebb meditációs hagyománya - a jóga, a buddhizmus és a tantra - jött létre a védikus és védikus spiritualitás e csodálatos kertjéből.